Beszámoló - Dr Szilágyi János
Itt add meg az alcímet

Dr Szilágyi János

Szakmai beszámolója az Erasmus+ mobilitási programról

2017. október 16-20

Küldő intézmény: Magyar Kertészeti Szakképző Intézmények Szövetsége

Téma: Német duális szakképzés az agrárszakképzésben, a tanulószerződés rendszerének kiterjesztése

Fogadó intézmény: Berufsbildende Schulen Ammerland, Bad Zwischenahn

  • A Magyar Kertészeti Szakképző Intézmények Szövetsége által megvalósult program professzionálisan megszervezett és szakmailag, az időkeretet figyelembe véve, teljes keresztmetszetet biztosított a szakmai célkitűzések megvalósítása szempontjából. Egyaránt betekintést nyertünk a duális szakképzés rendszeréről, a tartományi és helyi sajátosságokról, valamint az iskolai szakmai képzésről, az üzemek feletti képzés jellemzőiről, valamint az agrárvállalkozásoknál folyó tanulószerződéses gyakorlati képzésről. Magyarországon 2010. után kezdődött el német mintára a duális szakképzés megvalósítása, így sok hasznos tapasztalat birtokában igen gazdag adaptálható portfólióval, megoldási móddal térhettünk haza.
  • Egyik legfontosabb szakmai tapasztalat, hogy bár Magyarországon hivatkozási alap a német duális szakképzés rendszer, nagyon sok olyan rendszerbeli sajátosság van, amely nem került Magyarországon adaptálásra. Ezek közül az egyik, hogy a képzési idő lényegesen hosszabb, ezáltal az iskolázottsági szint, valamint a tanulók alapkészségei jobbak. Mivel tartományonként eltérő mértékben a magyar rendszernek megfelelő általános iskolai oktatás 9-10 éves, ezáltal a szakképzésbe bekerülő tanulók 2000 óra versenyelőnnyel kezdik meg a szakma tanulását, amely biztosabb írás, olvasás, számolás és transzverzális készségek birtoklását eredményezi. Ezt bizonyítják a PISA felmérések eredményei, amelyen a német 15 éves tanulók lényegesen jobb eredményeket produkálnak. Mivel a tanulók zöme 16 évesen fejezi be az általános iskolát a pályaválasztás, szakmaválasztás kitolódik, ezáltal a tanulószerződéses rendszerben lévő tanulók is érettebbek, a munkára sikeresebben szocializálhatók. Mindezek következtében a tankötelezettség is a gyakorlatban kitolódik a 18 éves korhatárra és a korai iskolaelhagyók aránya is az európai 10%-os szint alatt van, amely nálunk a 12,5%-os aránnyal igen komoly társadalmi, munkaerő-piaci gondok forrása.
  • Eltérő sajátosság, hogy Németországban a szakmai képzés szerves részét képezi az úgynevezett tudáskiegyenlítő központok működtetése, amelyek üzemek feletti képzőközpontokként működnek. Erről a helyszínen is meggyőződhettünk, hiszen vendéglátóink részletesen bemutatták az "überbretiebliche" képzéseiket. A kertészeti szakképzés tudás kiegyenlítő képzései eltérő hosszúságúak, néhány naptól néhány hónapig változik a képzés hossza. Ezeket zömében iskolák, vagy szakmai szervezetek, vagy a helyi agrárkamara működteti, amelyeknek a célja a szakmai alapozáson túl, a csúcstechnika elsajátítása, valamint az agrárvállalkozásoknál lévő, a gyakorlati képzésben felmerülő tudáskiegyenlítés. Egy három éves képzés esetén a képzési idő 20-25 százalékát is kitehetik a szakma jellegétől függően, amely a szakma elsajátításának standardizált, egységes színvonalú minőségbiztosításának is tekinthető. Nálunk jelenleg ilyen képző központok nincsenek, de a tangazdaság bázisán jelentős eszközfejlesztéssel ezek a szakmailag nélkülözhetetlen bázisok létrehozhatók lennének.
  • A tanulószerződés rendszerében is alapvető eltérések vannak. Nálunk elsősorban a tanulói jogviszony az elsődleges, amelyet jelez, hogy az iskola veszi fel, tanulói juttatásnak minősül, amely ösztöndíjszerű kifizetésnek számít. Németországban munkaszerződésnek számít, a juttatás ágazatonként, évfolyamonként eltérő mértékben, de nagyságrendjét (500-1200 euro) tekintve is munkabérnek tekinthető. Ráadásul először a munkahely veszi fel a tanulót, csak ezt követően kerül felvételre az iskolába. A gyakorlati képzési idő részaránya nagyságrenddel magasabb, de a külső gyakorlati képzőhelyeken szakmai elméletet is oktatnak. Adaptálható jó gyakorlatnak számít, hogy a szakmai elmélet és gyakorlat nem válik élesen külön, szorosan összekapcsolódik, így a tanulók motivációja is jobb mivel az elméletnek használati értéke van, azt a gyakorlatban azonnal ki tudják próbálni.
  • Az oktatás módszerei is alkalmazhatók lennének. Nagy hangsúlyt fektetnek a tudástranszfer hatékony alkalmazására, nem szétaprózott tudástartalmakat oktatnak és megszüntették a legnagyobb gátat jelentő tantárgyszemléletet, mind a közismereti, mind a szakmai elméleti és gyakorlati oktatásban. A közismeretiben például praktikus állampolgári-társadalmi ismereteket oktatnak, a szakmai elméletben az úgynevezett tanulási mezőkre építik az elméleti ismeretek elsajátítását, amely integrálja a szakmai tartalmakat és projekt típusú gyakorlati feladatokkal erősíti a gyakorlati alkalmazhatóságot. A gyakorlati képzésben pedig a szakma elsajátításához szükséges kulcskompetenciák elsajátítására koncentrálnak és ezeket a szakmához kapcsolódó konkrét projekt feladatokkal fejlesztik, amelyek élet közeli munkafeladatokat, munkaműveleteket szimulálnak. A szakmai záróvizsgán pedig a vizsgamunkát, vizsgafeladatot mind elméletben, mind gyakorlatban, mind írásban és szóban meg kell védeni a leendő szakmunkásnak. A szakmai vizsgákat a kamara illetve az üzemek szervezik, mesterek bevonásával.
  • Bár az egész világon az úgynevezett fizikai szakmák társadalmi presztízse leértékelőben van, azonban Németországban jobb helyzetben van a szakmatanulás társadalmi megbecsültsége. Lényegesen jobbak a fizetések, nincs olyan nagy különbség sem fizetésben sem presztízsben a diplomás munkához képest. A továbbtanulásnál a zsákutcás jelleget teljesen megszüntették, az átjárhatóság nem csak papíron lévő lehetőség, hanem mindennapi gyakorlat, akár érettségi nélkül is van lehetőség szakirányú felsőoktatásba bekerülni. És nem elhanyagolható, hogy a gépesítés, az automatizáltság, a csúcstechnológia, a robotok és a mesterséges intelligencia alkalmazásával jóval előrébb tartanak és fokozatosan csökken a fizikai és szellemi munka közötti különbség.
  • A tanulmányúton megismertekre való tekintettel az alábbi javaslatokat tehetjük a magyar szakképzési rendszer továbbfejlesztésére:
  • Megkerülhetetlen Magyarországon az iskolázottsági szint növelése, erre halad a világ, egyre magasabb színvonalú alap és transzverzális készségekkel lehetünk csak versenyképesek, ezért minimális célként be kell vezetnünk a 9 osztályos általános iskolát
  • A szakképzésbe nem szabad alapkészségek hiányába beengedni tanulókat, ezért a német gyakorlathoz hasonlóan az általános iskola lezárásaként alapkompetencia vizsgát kell tartani. Akik nem felelnek meg, alapkompetencia fejlesztő felzárkóztató képzést kell szervezni.
  • A 9. osztályos általános iskola bevezetésével összhangban a tankötelezettséget minimálisan 17 éves korhatárra kell emelni, de jobb megoldásként kínálkozik a szakmaszerzéshez kötni.
  • Növelni kell az érettségihez köthető szakmák számát és arányát, a 9 osztályos általános iskola bevezetésével fokozatosan meg kell teremteni az egységes három éves felső középfokú képzés keretrendszerét és a szakmaszerzést egy inkább az érettségi utáni időszakra kell kitolni. Hazánkban a 18 éves korosztály 60%-a rendelkezik érettségivel, Finnországban ez 90% fölött van, ezért kívánatos volna 10 éves távlatban ezt legalább 75%-ra növeli.
  • Ki kell építeni az üzemek feletti gyakorlati képzési központok rendszerét. Az iskolai bázison meglévő tangazdaságok erre jó lehetőséget biztosítanak, de ezeket jelentősen fel kell tőkésíteni, csúcstechnológiával fel kell szerelni és hosszú távú fenntarthatóságukat biztosítani kell. Fő feladatuk nem a bevételszerzés és a tőkekivonás, hanem a magas színvonalú szakmai munka. Itt célszerű tovább növelni a tanulószerződés intézményrendszerét, meg kell szüntetni a tanulószerződéses keretszámokat és a központi elosztási mechanizmust, alanyi jogon biztosítani kell a tanulószerződés megkötését. A 10-11. évfolyamon törekedni kell arra, hogy a legalkalmasabb tanulók kihelyezhetők legyenek agrárgazdaságokba és velük már sokkal nagyobb fizetést biztosító tanulói munkaszerződést kell kötni.
  • Az agrárszakképzésben meg kell szüntetni a szűk látókörű tantárgy centrikus szemléletet, nem korszerű a közismereti, szakmai elméleti és gyakorlati ismerettartalmak mechanikus szétválasztása. Fontos módszertani szempontnak kell lenni ezen ismeretkörök minél sokoldalúbb tudástranszfer rendszerének kiépítése (transzverzális készségek), amelynek során olyan alapkészségek kifejlesztésére kell törekedni, amelynek birtokában a fiatal szakemberek szakmai tudásukat egész pályafutásuk alatt meg tudják újítani. Ebben jó támpontokat ad a tanulási mezők alkalmazása, a projekt módszer és a megtanult ismeretek kreatív használatának elsajátítása és minél életszerűbb, a szakmák lényegét jelentő gyakorlati versenyfeladatok megoldása.
  • Az agrárszakképzés társadalmi presztízsének növeléséhez nélkülözhetetlen az e szakmát választók alanyi jogon történő általános ösztöndíjrendszerének a bevezetése. Az ösztöndíjrendszernek motiválni kell a jó tanulmányi eredmények elérését, a magatartást, szorgalmat és a szakmaszerzés befejezését.